Az Észak-Bácskai Magyar Pedagógusok Egyesületének idén megtartott, sorrendben nyolcadik Nyári Akadémiáján vettem részt. A szabadkai továbbképzésen számos helységből érkeztek általános- és középiskolában dolgozó tanítók és tanárok
valamint óvónők.

A megnyitón a rendezvény főszervezője Király Veronika, Szabadka polgármestere Kucsera Géza és a VMSZ elnöke Kasza József köszöntötte az egybegyűlteket. A színvonalas ünnepi műsor után izgatottan és nagy érdeklődéssel várta mindenki a maga csoportjának előadásait.

A közösség ereje témával foglalkozó csoport tagja lettem. Egy igen érdekes műhelymunkában részesülhettek az ide jelentkező pedagógusok Almásyné Frank Zsuzsanna és asszisztense Tahyné Varga Rita budapesti előadók jóvoltából.

Az első nap főként bemutatkozással és ismerkedéssel múlt el. A húsztagú csoport minden tagja kifejtette MIT VÁR EL az elkövetkező napoktól, MIT NEM SZERETNE és MIT VÁLLAL a munka megvalósítása érdekében. Legtöbbünk új ötleteket, új ismereteket, gyakorlati tudást, közösséggé formálódást és kellemes időtöltést várt el vállalva azt, hogy nyitottak leszünk a különféle feladatok elvégzésére, játékok megvalósítására. Mint kiderült, ez nem is volt olyan egyszerű, mert ahhoz, hogy egy-egy játékban részt vegyünk, egy-egy szerepet vállaljunk a szituációs játékokban meg kell nyílnunk a csoport előtt. Ezeken a gyakorlatokon keresztül viszont gyarapodott önismeretünk és erősödött a közösségi szellem, miközben jól szórakoztunk, sokat nevettünk.

Másnap a beszélő és hallgató közti kommunikáció szintjeiről esett szó. Hasznos tanácsokat kaptunk arra vonatkozóan, hogyan figyeljük, hallgassuk tanítványainkat, kollégáinkat. Számos jelenetet rögtönöztünk, majd elemeztük őket. Ezeken  keresztül megtapasztalhattuk milyen nagy jelentőséggel bír a beszélgetőtársak testhelyzete, mozdulata, hangerőssége, a kérdések megfogalmazása és még sok más tényező, amelyre nekünk pedagógusoknak tudatosan kell figyelnünk és fejleszteni ezt a képességünket.

A konfliktushelyzetek megoldását is boncolgattuk. Többféle álláspont létezik egy felvetődő probléma megoldásánál: versengő, elkerülő, alkalmazkodó, kompromisszumos és problémamegoldó. Az igazán jól működő személyiség mind az öt féle problémamegoldást tudja alakalmazni. Tesztet töltöttünk ki, amely rámutatott kinek melyik típust kell magában fejlesztenie, gyakorolnia és melyiket kevésbé alkalmaznia.

Számos játékot játszottunk, amely mozgással, térérzékeléssel, rajzolással, kézimunkázással, logikus gondolkodással oldható meg. Ezeken a játékos gyakorlatokon megtapasztaltuk a közösség jellemzőit: BIZALOM, EGYMÁSRAUTALTSÁG, MEGISMERÉS, EGYMÁSRA FIGYELÉS, ÖNISMERET, NYITOTTSÁG A TÁRSAK FELÉ, stb. A csoport akkor működik jól ha megvannak a csoportszerepek és azokat el is fogadják a tagok. Így alakul ki egy erős közösség, a maga sokszínűségével, ahol „jól érzem magam, mert figyelnek rám és én is figyelek a társaimra”. Fontos, hogy a közösség tagjai érezzék, hogy elfogadottak és ők is elfogadják társaikat, mert szükségük van egymásra egy bizonyos cél elérése érdekében.

Az utolsó napon, összegzésül mindenki beszámolt arról, mivel gazdagodott az együtt töltött idő alat: új tulajdonságokat fedeztek fel önmagukban, jól érezték magukat mert saját tempójukban működhettek, lendületet kaptak az új tanév megkezdéséhez, stb. Záróakkordként leszögeztük, hogy minden közösségben (osztályközösség, tantestület, család, stb.) tudatosan kell reagálni, próbálni irányítani a spontán viselkedés helyett.

Felemelő érzés volt részt venni ezen a tréningen, megérezni a közösség erejét amelyben új barátságok szövődtek. Indítványoztuk, hogy ismételni kellene ezt bizonyos időközönként, hogy ne merüljön feledésbe egyetlen információ sem.

Ágó Katalin
Tanítónő