Épített örökségünk – Délvidéki kastélyok

Dungyerszky örökségének nyomában

            Az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesülete által hetedik alkalommal került megrendezésre a vajdasági műemlékek és az épített örökség kutatása, feltárása, tanulmányozása céljából az Épített örökségünk – Délvidéki kastélyok szakmai tábor, melyre 2017. szeptember 07-10. között került sor.
A résztvevők, középiskolások, egyetemi hallgatók, szaktanárok Magyarországról (Debrecen, Budapest, Kecskemét) és Vajdaságból (Szabadka, Ada, Zenta, Horgos, Bácsfeketehegy, Torda) érkeztek.
A többnapos tábor célja felkutatni, megismerni a 19. – 20. század jellegzetes épületeit Vajdaságban, megismerni azt a korszakot, azt a társadalmi – gazdasági időszakot, életvitelt, melyben épültek ezek a csodálatos építmények. A rendezvény célja, hogy a felnövekvő generáció értékelje, megbecsülje a múltat és szellemiségét továbbvigye.
Idén a Dungyerszky család hagyatékát, kastélyait járták körül a “műemlékek barátai”.
A Dungyerszky család Hercegovinából származott, a 18. század végén a törökök elől menekülve kerültek Szenttamásra, ahol a vagyon megalapítója Dungyerszky Lázár volt. A família jólétét sertéstenyésztéssel és kereskedelemmel szerezte, de emellett hatalmas földbirtokokkal rendelkezett. Bácskában a legnagyobb kastélyuk az óbecsei volt, ahol Dungyerszky Bogdán élt. A kastély ma is őrzi egykori hangulatát. Belső tereit a régi bútorok díszítik, a szalonban ott álla a zongora, tálalószekrény és a falakon a festmények. Az óbecsei kastély tornya valósággal a mesék felhőit karcolgatja. A manapság turista látványosságként és szállóként szolgáló épület jól megizzasztja a látogatóját, ha fel akar kapaszkodni a toronyba. A kastélykertben található a kápolna, melyet Szent Györgynek szenteltetett fel tulajdonosa. A földbirtokhoz tartozó ménes csaknem 1400 angol telivért számlált valamikor és messze földön híressé tette tulajdonosának nevét. Fantast valóságos csoda lónak számított és tiszteletére nevezték el a kastélyt.
A kölpényi kastélyban élt Dungyerszky György, szerb földbirtokos, aki a kor kívánalmainak megfelelően természetesen a magyart is kifogástalanul beszélte. A történelem különös véletlene csodálatos épségben őrizte meg az egykori kastélyegyüttest. Mai napig látható  a parkot övező kerítés, a szinte ráépült kastélyt és a nagykastélyt, továbbá a gazdasági épületeket. Az ősi falak között ma múzeumot rendeztek be, így a látogatónak alkalma lehet megcsodálni, hogyan festett a múltban egy uradalom központja, a kastély és környezete.
A dunacsébi birtokon hajdanán nagy volt a vendégjárás. Az igen impozáns rezidenciában Dungyerszky Gedeon élt. A kastély körül nagy ápolt park terült el fényűző virágágyakkal. Gyakori volt a vendégsereg, sokszor megfordultak a megyebeli Urak. Ma az épület felújítás alatt áll, várja új gazdáját.
A Dungyerszky családtól ered a mondás: “Ha felállsz egy tökre, belátod az egész vidéket.” Ez érvényes Bácskára, a végeláthatatlan síkságra.
Sok-sok történetet hallhattunk a Dungyerszky család életéről, de talán a legmeghatározóbb Dungyerszky Lenka és Laza Kostić – szerb romantikus költő – története, legendája. Az ötven éves költő megdobogtatta a huszonegy éves lány szívét, de az apa útjába volt e kapcsolatnak. Sajnos tragikus vége lett a történetnek, Lenka állítólag “tifuszban” elhunyt. A költő életébe ettől kezdve belépett az “égi” kedves, aki az álmok világában, az éjszaka csendjében, boldog harmóniában osztotta meg vele a mindennapokat. Költeményét, mely a szerb irodalom egyik legszebb búcsúja a szerelemtől és az élettől – Santa Maria della Salute – szerelmének Lenkának írta.

“Múlt nélkül nincs jövő s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonalon kapaszkodhatsz a jövőbe.” (Babits Mihály)

A rendezvényünkkel a múlt szellemi gazdagságát őrizzük és igyekszünk továbbadni az ifjú nemzedéknek.

Képek:

 

olvasd...